Dr. Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke 2024. november 27-én ismertette az ÁSZ véleményét az Országgyűlés előtt a 2025. évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslatról.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselők!
Az Állami Számvevőszék véleménye szerint a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megalapozott. A gazdasági folyamatoknak a törvényjavaslatot megalapozó makrogazdasági prognózisnak megfelelő alakulása esetén a bevételi előirányzatok teljesíthetők.
Az Állami Számvevőszék véleményét annak a feltételezésével alakította ki, hogy a törvényjavaslat alapját képező kormányzati makrogazdasági prognózis szerinti gazdasági növekedés megvalósul. Az ÁSZ azért él ezzel a feltételezéssel, mert másképpen nem tudná az értékelést elvégezni. Például egy fogyasztási típusú adó bevételi előirányzatának teljesülése leginkább attól függ, hogy miképpen alakul a fogyasztás, a szociális hozzájárulási adóból származó bevételt pedig a keresetek növekedése befolyásolja leginkább. Következésképpen a törvényjavaslat előirányzatai megalapozottságának és bevételei teljesíthetőségének az értékelését csak ugyanannak a makrogazdasági prognózisnak az alapján lehet elvégezni, amely prognózisra maga a törvényjavaslat épül. Ez pedig nem lehet más, mint a Kormány által kidolgozott, a költségvetési törvényjavaslat indoklásának mellékletében ismertetett prognózis. Ebből adódóan az ÁSZ a 2025. évi költségvetési törvényjavaslat megalapozottságának értékelését is annak feltételezésével végezte el, hogy az annak alapját képező kormányzati prognózis szerint alakulnak a makrogazdasági folyamatok.
Mindannyian tudjuk, hogy minden előrejelzés bizonytalan, és teljesülését kockázatok veszélyeztetik. Nincs ez másképpen a Magyarország 2025. évi központi költségvetését megalapozó prognózis esetében sem. E kockázatokat most mégsem sorolom fel. Elsősorban azért nem, mert egy munkamegosztás alakult ki a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék között. Ennek értelmében a kormányzati makrogazdasági prognózis teljesíthetőségét a Költségvetési Tanács értékeli, és hívja fel a Kormány, majd az Országgyűlés figyelmét a Tanács tagjai és szakértői háttere által azonosított kockázatokra. A Tanács véleményét konszenzussal alakította ki, azzal én, mint a Tanács tagja egyetértettem. A Tanács véleményét a Tanács elnöke ismerteti majd Önökkel.
Számos makrogazdasági kockázat bekövetkezése független a magyar gazdaságpolitikától. Ez így volt a 2024-re készített előrejelzések esetében, és ez jellemzi a 2025. évet övező kockázatokat is. Az idén a kockázatok mértékét csökkenti az, hogy a költségvetési törvényjavaslat tárgyalására csak november végén kerül sor, amikor már a 2024. évi gazdasági és költségvetési folyamatok nagyrészt végbementek. Ezért egy nyáreleji elfogadáshoz képest jobban ismerjük azt a bázist, amelyre a jövő évi költségvetést építeni lehet. A költségvetés tervezettet meghaladó ez évi hiánya ugyanis legalább 1000 milliárd forint összegben azzal magyarázható, hogy a bázis, vagyis a 2023. évi teljesítés maradt el a várakozásoktól. Ez elsősorban az általános forgalmi adó esetében okozott kiesést.
Tudjuk, hogy a 2024. évi folyamatok is kedvezőtlenebbek a tervezetnél, ezért az törvényjavaslat értékelésekor az első dolgunk annak értékelése volt, hogy annak készítői számoltak-e ezzel a helyzettel. Az első háromnegyedév vártnál alacsonyabb gazdasági növekedése ismeretében a 2024. évre vonatkozó előrejelzését a kormányzatnak lefelé kellett módosítania, de ezt elvégezte, így az 2025. évi előirányzatok bázisai reálisnak tekinthetők.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszéknek a költségvetési törvényjavaslatról készített értékelését két mondatban összegzi: „a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megalapozott. A gazdasági folyamatoknak a törvényjavaslatot megalapozó makrogazdasági prognózis szerinti alakulása esetén a bevételi előirányzatok teljesíthetők.” Független ellenőrző szervezetként, a legjobb szakmai tudásunk, és a nemzetközi sztenderdeket figyelembe vevő, nyilvános módszertanunk alapján jutottunk erre a következtetésre. A tavalyi ÁSZ vélemény összegző értékelésének is hasonló volt a szövege, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségére vonatkozó megfogalmazást azonban kiegészítettük azzal, hogy a teljesíthetőség csak „a gazdasági folyamatoknak a törvényjavaslatot megalapozó makrogazdasági prognózis szerinti alakulása esetén” áll fenn.
Az ismertetett kiegészítő szövegrész egyúttal rávilágít arra is, hogy az ÁSZ elsősorban a költségvetési törvényjavaslat konzisztenciáját értékeli. Ez sem kis feladat, mivel a költségvetési törvényjavaslatnak nemcsak a makrogazdasági prognózissal kell összhangban lennie, hanem az állami feladatok változásával, az új kormányzati programok forrásigényével, a közszférát érintő béremelési intézkedésekkel, a folyamatban lévő adómódosításokkal, a demográfiai folyamatokkal, az energiahordozók árának várható változásával, és még hosszasan sorolhatnám a további tényezőket. Az utolsó hármat éppen azért emeltem ki, mert ezek tekintetében néhány milliárd forintos eltérés mutatkozik a törvényjavaslat kidolgozói és az ÁSZ szakértőinek a véleménye között. Ezeket röviden ismertetem csak, részletes kifejtésüket megtalálják az írásos Véleményben.
Az Energia ágazat befizetései 296,7 milliárd forint összegű előirányzat számításokkal megalapozott, azonban teljesíthetőségéből az ÁSZ számítása szerint 47,7 milliárd forint kockázatos. Az ÁSZ által összegyűjtött historikus adatok, valamint a hazai és nemzetközi előrejelzések adatai alapján ugyanis úgy látjuk, hogy a Brent és az Urals kőolaj árkülönbözete kisebb lesz a Pénzügyminisztérium által prognosztizált mértéknél, és így az árkülönbözet arányában befizetendő adó összege is alacsonyabb lesz.
A pénzintézetek befizetési kötelezettsége kapcsán a Véleményben jelzett kockázatot időközben felülírta az, hogy megjelent az extraprofit-adókról szóló kormányrendelet, amelynek a rendelkezései a korábban az ÁSZ rendelkezésére bocsátott tervezethez képest – számításaink szerint – nagyobb bevételt eredményeznek a költségvetés számára.
Az úgynevezett „felülről nyitott”, azaz az Országgyűlés külön engedélye nélkül túlléphető kiadási előirányzatok esetében az ÁSZ értékeli, hogy az előirányzatok elégségesek-e az ellátások finanszírozására, illetve a feladatok teljesítésére. Ha nem, akkor úgynevezett „elégségességi kockázatot” állapít meg. Az ÁSZ számításai szerint a Tizenharmadik havi nyugdíj visszaépítésének támogatására előirányzott 487,1 milliárd forint 10 milliárd forinttal elmarad a tényleges igényektől, mivel – szemben a Pénzügyminisztériummal – az ÁSZ a jogosultak létszámának némi emelkedését valószínűsíti. Az M5, M6 autópálya rendelkezésre állási díjak 175 milliárd forintos előirányzatának 2,1 milliárd forint összegű túllépésének kockázatát arra alapozzuk, hogy ezen előirányzat számszerűsítésekor az előterjesztő nem a költségvetési törvényjavaslat megalapozására előírt, hanem annál erősebb forintárfolyammal számolt. A Digitális Megújulás OP Plusz esetében a 115,3 milliárd forintos kiadási előirányzatnál 1 milliárd forinttal kevesebb kiadás várható. Az előbbiekben ismertetett három kiadási előirányzatnak az összesített elégségességi kockázata becslésünk szerint 11,1 milliárd forint, ami a kiadási főösszeghez képest elhanyagolható mértékű kockázatot jelent.
Még egy, az ÁSZ által számszerűsített kockázatra szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Az „Adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek és kiadások” című fejezetben megtervezett, az államadósság finanszírozásával összefüggő kamatkiadások számításokkal megalapozottak, és elégségesek is abban az esetben, ha a forint/euró árfolyam éves átlagban a költségvetési törvényjavaslat makrogazdasági prognózisában 2025. évre feltételezett évi átlagos 397,5 forint/euró árfolyam közelében lesz. A tényleges forint/euró árfolyam azonban 2024. október 2. óta magasabb, ettől a naptól kezdődően az ÁSZ Vélemény adatzárásának időpontjáig 398,9 – 410,9 forint/euró tartományban alakult. Következésképpen a forint árfolyamának a jelenlegi szinthez képest erősödnie kell ahhoz, hogy a tervezett árfolyam elérhető legyen. A tervezettnél magasabb éves átlagos forint/euró árfolyam a devizában fennálló adósság kamatkiadásait az előirányzathoz képest megemeli. Az ÁSZ számításai szerint a forint euróval szembeni 1 forintnyi gyengülése a 2025. év végére tervezett devizában fennálló adósság és követelések állományához kapcsolódó éves pénzforgalmi nettó kamatkiadást a tervezett összeghez képest 1,3 milliárd forinttal növeli meg.
Tisztelt Országgyűlés!
Az ÁSZ által feltárt kockázatok előre bocsátása után tömören ismertetem, hogy az ÁSZ milyen módszerrel végezte el a költségvetési törvényjavaslat értékelését, és az milyen eredményre vezetett. A módszertan részletes leírása az ÁSZ honlapján mindenki számára elérhető.
Elsőként az ÁSZ arra a kérdésre kereste a választ, hogy központi költségvetésről szóló törvényjavaslat előirányzatai számításokkal megalapozottak-e? A kérdés megválaszolása érdekében az ÁSZ statisztikai mintavétellel 53 db bevételi előirányzatot, illetve 201 kiadási előirányzatot választott ki, amelyek a bevételi főösszeg 95,3%-át, illetve a kiadási főösszeg 90,8 százalékát érték el. Ez a lefedettség lehetővé tette, hogy az ÁSZ 95 százalékos megbízhatósággal megállapítsa, vajon a törvényjavaslat előirányzatainak összessége számításokkal megalapozott-e. Értékelésünk szerint a bevételi előirányzatok összegének 99,7%-a, a kiadási előirányzatok 99,9 százaléka számításokkal megalapozott. Hiányosságot állapítottunk meg a Vagyonértékesítések bevétele 100,0 Mrd Ft összegű előirányzata, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap fejezeten belül a Kutatási Alaprész 40,0 Mrd Ft összegű kiadási előirányzata és az Állami Beruházások fejezet Beruházási Alap 150,3 Mrd Ft összegű kiadási előirányzata számításokkal való megalapozottsága tekintetében. Összességében a költségvetési törvényjavaslat előirányzatai számításokkal megalapozottak.
A korábbi évekhez hasonlóan a 2025. évi költségvetési törvényjavaslatban meghatározott előirányzataik megalapozottságát a költségvetési szervek által az ÁSZ rendelkezésére bocsátott dokumentumok visszaigazolják. Ugyanakkor az elmúlt évek számai azt mutatják, hogy a központi költségvetési szervek többsége az év során a költségvetési törvényben meghatározott előirányzatánál lényegesen magasabb kiadást teljesített. Néhány esetben ez azzal függött össze, hogy a költségvetési törvényben meghatározott előirányzat a szükséges feladatok ellátásához elégtelennek bizonyult, és a kormányzatnak más előirányzatok átcsoportosításával kellett ezen intézmények működőképességét biztosítani. A 2025. évi költségvetési törvényjavaslat a hasonló helyzet kialakulásának kockázatát jelentősen mérsékli azáltal, hogy az előző évhez képest a fekvőbeteg szakellátás intézményei, a Klebelsberg Központ és a Rendőrség számára jelentős többlettámogatást biztosít.
A központi költségvetési szervek nagyobb része esetében azonban a törvényi előirányzatuk túllépését az okozza, hogy a feladataik ellátásához szükséges támogatás egy részét nem az intézmény költségvetésében, hanem fejezeti vagy központi kezelésű előirányzatokon tervezik meg, és azokat év közben csoportosítják át a feladatot ellátó intézményhez. Ez a megoldás szabályszerűségi szempontból nem kifogásolható, azonban azzal a következménnyel jár, hogy a törvényi előirányzat és az arra alapozott elemi költségvetésük nem irányadó a gazdálkodásuk szempontjából, mivel különféle átcsoportosításokkal a rendelkezésükre álló keretek év közben még jelentősen bővülnek.
A költségvetési véleményezéséhez kapcsolódó második kérdés így szólt: A bevételi előirányzatok teljesíthetők-e? E kérdés megválaszolásához a törvényjavaslat lényeges összegű bevételi előirányzatait választottuk ki, amelyek összértéke a bevételi főösszeg 75,3%-át tette ki. Értékelésünk szerint kiválasztott előirányzatok összegének 99,9%-a teljesíthető, 0,1%-a hordoz teljesíthetőségi kockázatot. Korábban ismertettem, hogy mely előirányzatokról van szó. Mindezek alapján összességében a törvényjavaslat bevételei teljesíthetők. Ahogy korábban hangsúlyoztam ez az értékelés annak feltételezése mellett értendő, hogy a kormányzat makrogazdasági prognózisa megvalósul. A Vélemény elkészültekor a teljesülésnek még az is feltétele volt, hogy az Országgyűlés a folyamatban lévő adómódosításokat a Kormány javaslata szerinti tartalommal elfogadja, és megszülessen az extraprofit adókról szóló kormányrendelet. Ez a két feltétel azonban mostanra teljesült.
Ki kell emelnem, hogy az ÁSZ az uniós bevételeket nem minősítette teljesíthetőség szempontjából, tekintettel az uniós források biztosításával kapcsolatban felmerült bizonytalanságokra, az elhúzódó döntési folyamatra.
Végül ÁSZ azt a kérdést válaszolta meg, hogy törvényjavaslat szerinti államadósság, illetve hiánycél megfelel-e az államadósság-szabálynak és a hiányra vonatkozó törvényi előírásoknak. Ennek kapcsán azt is vizsgáltuk, hogy az azonosított kockázatok – a tartalékok figyelembevételével – veszélyeztetik-e törvényjavaslatban kitűzött célok teljesíthetőségét.
Az államháztartás központi alrendszerének pénzforgalmi hiányát a törvényjavaslat 4 123,0 milliárd forintban határozza meg, amely 2025. évre a törvényjavaslat indoklása szerint előre jelzett 87 954,5 milliárd forint értékű GDP 4,7%-át teszi ki. A tervezett hiány a társadalombiztosítási alapok nullszaldós egyenlege és az elkülönített állami pénzalapok többlete mellett teljes egészében a központi költségvetés hiányából adódik.
A törvényjavaslat indokolásának levezetése szerint 2025. évben a kormányzati szektor eredményszemléletű, az uniós módszertan szerint számított hiányát3 272,3 milliárd forintban tervezték meg, ami a prognosztizált GDP 3,7%-át teszi ki. Ez az érték a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény 3/A § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételt – miszerint a hiány GDP arányában maximum 3 % lehetne – nem teljesíti. Ezért a Kormány a Magyarország 2025. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatban a Stabilitási törvény ezen pontjának módosítását kezdeményezte.
A Stabilitási törvény előírása szerint a költségvetési törvényben az államadósság-mutató értékét oly módon kell meghatározni, hogy annak a viszonyítási évhez (ami esetünkben 2024. év) képesti csökkenése legalább 0,1 százalékpontot érjen el. A költségvetési törvényjavaslat szerint az államadósság-mutató 2025. december 31-ére tervezett mértéke 72,6%, ami a 2024. december 31-én várható 73,2%-os mutatóhoz képest 0,6 százalékponttal csökken, ezáltal eleget tesz a Stabilitási törvény idézett követelményének, és egyúttal az Alaptörvényben rögzített államadósságszabálynak is.
A 2025. évben az államadósság-mutató előző évhez viszonyított 0,6 százalékpontos tervezett csökkenését az államadósság 6,7%-os emelkedése és a nominális GDP 7,5%-os prognosztizált növekedése eredményezi, vagyis a 2025. évi államadósság-mutató értékének csökkenése a nominális GDP államadósságnál várhatóan nagyobb ütemű növekedésének köszönhető.
Az államadósság-szabály teljesülése határainak megállapítása céljából az ÁSZ érzékenység vizsgálatot végzett. Azt számszerűsítettük, hogy az államadósság-mutató tervezett 0,6 százalékpontos, azaz a törvényi minimumot 0,5 százalékponttal meghaladó csökkenése mekkora ún. implicit tartalékot jelent. Ez alatt azt értjük, hogy milyen mértékű makrogazdasági (a GDP alacsonyabb növekedési ütemében kifejeződő), illetve költségvetési (az államadósság magasabb összegében kifejeződő) kockázat kezelésére képes.
Az ÁSZ számításai szerint az államadósság-szabály mindaddig teljesül, ameddig az államadósság – a nominális GDP prognosztizált növekedés mellett – legfeljebb 439,7 milliárd forinttal növekszik a tervezetthez képest, vagy pedig a nominális GDP növekedési üteme – a tervezett államadósság mellett – meghaladja a 6,8%-ot. Ez 2,8 százalékos reál GDP növekedést jelentene a prognosztizált 3,4%-kal szemben. A 439,7 milliárd forint összegű implicit tartalék jelentősen elmarad az elmúlt években számított implicit tartalék nagyságától (2024. évre 2 442,0 milliárd forint, míg 2023. évre 1 511,9 milliárd forint volt), ami azt jelenti, hogy 2025-ben az elmúlt évekhez képest lényegesen kevesebb az államadósság-szabály nem teljesülésének kockázatát mérséklő implicit tartalék.
Milyen explicit tartalék előirányzatokat tartalmaz a törvényjavaslat? A törvényjavaslatban a központi tartalékok összege 6,2%-kal emelkedik a 2024. évi tervezetthez képest, amely két ellentétes irányú hatás eredőjeként alakult így. A Rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzata jelentősen (120 milliárd forinttal; kevesebb mint a felére) csökken, valamint a Céltartalékok előirányzatának összege is csaknem 9 százalékkal (66,5 milliárd forinttal) mérséklődik. Ugyanakkor a központi tartalékok összegét növeli a Közfeladatot ellátó intézmények rezsikompenzációja elnevezésű, új tartalék-előirányzat (253,2 milliárd forinttal). Szintén új tartalék-előirányzat „Az állami vagyon növelését szolgáló tartalék”, amely a tulajdonosi ügyletek fedezetét biztosítja. A korábban tartalékként tervezett Járványügyi kiadások előirányzat 2025. évre megszűnik. A központi tartalékok összegét mérsékli a Beruházási Alap kiadási előirányzatának 2024. évi előirányzathoz viszonyított 94,7 milliárd forintos csökkenése.
A Rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzat 100 milliárd forintos összege a törvényjavaslat szerinti kiadási főösszeg 0,23%-a, amivel az Államháztartásról szóló törvény hatályos előírása, amely szerint e tartaléknak el kell érnie a kiadási főösszeg 0,5 százalékát, nem teljesül. Ezért a Kormány a Rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzat felső és alsó határára vonatkozó előírás hatályon kívül helyezését kezdeményezte a Magyarország 2025. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatban. Tekintettel a korábbi évek felhasználási adataira a Rendkívüli kormányzati intézkedések 2025. évre tervezett előirányzata elégséges a normál ügymenet esetén év közben felmerülő kiadások fedezésére. Ugyanakkor arra az esetre nem lesz elegendő, ha szélsőséges események nagyösszegű, rendkívüli finanszírozási igényt generálnak.
A további tartalékelőirányzatok nem tekinthetők szabadon felhasználható tartaléknak, mivel előre meghatározott feladatok finanszírozását szolgálják, amelyek esetében a támogatási összegek még nem kerültek kiosztásra a majdani felhasználók költségvetési fejezetéhez. Ezek közül a legnagyobb összegű a céltartalék 676,6 milliárd forintos előirányzata. Ez elsősorban olyan jogszabály vagy kormányhatározat alapján már eldöntött bér- és illetményemelési döntések finanszírozását szolgálja, amelyek forrásigénye nagyságrendileg ismert, azonban az intézmények közötti felosztására csak az adott évben – tételes felmérés alapján – kerülhet sor.
Ilyen tételeket jelentenek a köznevelési és a szakképzési intézményekben, a kutatói szférában, a vízügyi ágazatban dolgozók illetményemelései, valamint a minimálbér és a garantált bérminimum, továbbá a nemzetgazdasági átlagkeresethez kötött juttatások emelkedésének várható többlete. A tervezett kiadások között szerepel továbbá a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott felsőoktatási intézmények támogatásának valorizációja. A céltartalék további jogcíme az ukrajnai háborúval kapcsolatos kiadás is. Számításaink szerint az előirányzat elegendő a jogszabályon alapuló, valamint a közszférában már meghirdetett illetményemelések finanszírozására. Az előirányzat felülről nyitott, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a Kormány ebből az irányzatból további bérintézkedéseket finanszírozzon, ez azonban a hiányt növelné.
A Beruházási Alap előirányzatából sem lehet új feladatokat támogatni, mivel azt már a tervezéskor kiosztották korábban meghatározott feladatok finanszírozására. Sőt, a kormányhatározatok szerinti 179,5 milliárd forintos igénnyel szemben az előirányzat összege csak 150,3 milliárd forint. Ebből következően a Beruházási Alap előirányzatát számításokkal nem megalapozottnak minősítettük.
A két új tartalék-előirányzat: a „Közfeladatot ellátó intézmények rezsikompenzációja”, valamint az „Az állami vagyon növelését szolgáló tartalék” felhasználása szintén célhoz kötött, amint azt elnevezésük is mutatja.
Az ÁSZ értékelés összesen 69,7 milliárd forint összegű kockázatot állapított meg, ami alacsonyabb összegű a tervezett tartalékok összegénél, azaz a számszerűsített kockázatok kezelésére a tartalékok elegendők. Ugyanakkor, ha az ÁSZ által jelzett kockázatok tényleg bekövetkeznek, és a tartalékokat ezek kezelésére kell majd felhasználni (ellenkező esetben a hiányt növelnék) akkor ez tovább szűkítené a nem tervezett események miatt szükségessé váló költségvetési kiadások finanszírozására rendelkezésre álló összeget.
A Kormánynak több lehetősége is van arra, hogy az évközben jelentkező többletfeladatok finanszírozását más, nem tartalékként tervezett előirányzatok átcsoportosításával oldja meg. Következésképpen a tartalékok viszonylag alacsony szintje nem jelenti azt, hogy egy szükségessé váló, nagyösszegű rendkívüli kiadás finanszírozása ne lenne megoldható. Ez azonban más, már ismert feladatoktól vonna el erőforrásokat, így nemcsak rontaná a költségvetés végrehajtásának tervszerűségét, hanem tervezett feladatok megvalósítását kellene szűkíteni vagy későbbre halasztani.
Szeretnék rámutatni arra is, hogy az előzetesen le nem kötött tartalékok nemcsak előre nem látható többletfeladatok finanszírozására lennének alkalmasak, hanem a bevételi elmaradások kompenzálásra is, hiszen, ha ezeket a tartalékelőirányzatokat a kormányzat nem használja fel, akkor az így keletkező megtakarítás a hiányt mérsékli. Ilyen célt szolgáló tartalékok a költségvetési törvényjavaslatban egyáltalán nincsenek, ami azt jelenti, hogy a bevételek esetleges elmaradása vagy a hiányt növeli majd, vagy tervezett kiadásokat kell későbbre átütemezni, netán bevételnövelő intézkedéseket kell tenni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a tartalékok növelése tényleges kiadások előirányzatainak csökkentését igényelné, amit a törvényjavaslat benyújtója el akart kerülni.
Az Állami Számvevőszéknek nem feladata a költségvetésben tükröződő elosztáspolitika értékelése. Azt viszont óhatatlanul megnézzük, hogy az év közben végrehajtott számvevőszéki ellenőrzésekben feltárt hiányosságok megszüntetésére való törekvés kiolvasható-e a számokból. Ennek kapcsán nyugtáztuk, hogy az ÁSZ által a közelmúltban ellenőrzött Rendőrség, Ügyészség és Klebelsberg Központ előirányzata az ez évi előirányzathoz képest jelentős többletet mutat. Korábbi ellenőrzésében az ÁSZ felhívta a figyelmet arra, hogy a viziközmű ágazat infrastruktúrájának állagmegőrzésére nem áll rendelkezésre elegendő forrás, és a vízvezetékek rossz állapota miatt nagy az elfolyó víz mennyisége. A viziközmű hálózat fejlesztésére 2025-re tervezett előirányzat a 2024. évihez képest csökken. Az ágazat kiegyensúlyozott gazdálkodása szempontjából viszont fontos lépés a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap létrehozása, amely először a 2025. évi költségvetési törvényjavaslatban jelenik meg, 122 milliárd forintos előirányzattal. Ez évi ellenőrzéseink a gyermekvédelem és az idősgondozás területén tárták fel, hogy az állami intézmények jelentős része nem tudja az állandó működési engedélyhez szükséges feltételeket teljesíteni. Szerény előrelépést jelenthet csak, hogy a költségvetés törvényjavaslat az állami fenntartású gyermekvédelmi intézmények infrastrukturális fejlesztésére 415,3 millió forint többletforrást biztosít.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat számszerű megalapozottságára, a bevételi és az elégségességi kockázatok alacsony összegére tekintettel az Országgyűlés részére a költségvetési törvényjavaslat elfogadását javaslom, ennek azonban feltétele annak a két említett törvénymódosításnak az elfogadása, amely megteremti az összhangot a benyújtott törvényjavaslat és a jövő év elejétől hatályos szabályozás között.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!